Hogyan tudnák hasznosítani az értelmükben akadályozottak az IKT ill. a Web 2.0 nyújtotta lehetőségeket?
Ha először az iskoláskorú értelmileg akadályozott gyerekekre gondolok, és ott is az alsó szakaszban tanulókra, az jut eszembe, hogy maga a sz.gép, a sz.gépen való dolgozás (pl gépelés) hasznos lehet azoknak a gyerekeknek, akik nehezen tanulnak meg írni. Az olvasás mondjuk könnyebben megy, de az írás nehezen. Felismeri a betűket, de megfogni a ceruzát és úgy kanyarítani, hogy abból betű legyen már nem megy. Ők is írhatnak úgy, hogy lenyomják a billentyűket.
Amennyiben egy ilyen osztálynak létrehozunk egy virtuális osztálytermet, ahol mind az órai mind a házi feladatok (és még gyakorló feladatok) fel vannak töltve szinte vég nélkül lehet az iskolában és otthon is gyakorolni.
Az már sok-sok éve köztudott, hogy az értelmükben akadályozott gyerekeket is sokkal jobban lekötik a cselekvésbe ágyazott tanulási szituációk, mint a feladatlapos tudáselsajátítás (remek példa erre Viki barát- és csoporttársném betűelemes órája: társasjátékot csinált a gyerekeknek). A kreatív pedagógus színes (igaz még nem szagos :D), zenés, különböző nehézségű (differenciálás!), játékos feladatokat, ill. ténylegesen játékokat tud készíteni (vagy készíttetni, hisz ha megnő az igény biztos, hogy nem egy programozó lesz, aki szívesen tervez majd ilyen játékokat) a sz.gépre. Ezt szintén fel tudja tenni a virtuális osztálytermébe, amit aztán mind az iskolában mind pedig otthon el tud érni a gyermek (akár egyedül, akár a szülő segítségével).
Blogok, mikroblogok segítségével könnyebb, gördülékenyebb lehet a kapcsolattartás a tanár és a diákok, ill. szülők között. Lehet ez egy kitwittelt (pfúj, ez aztán a magyartalan kifejezés...), szóval lehet ez egy twitter-re kiírt figyelmeztetés valamilyen feladat otthoni elkészítésére, vagy, hogy a másnapi kirándulásra senki se felejtsen el esőkabátot hozni etc. Tudom, hogy léteznek olyan iskolák, ahol a gyerekek adatai, jegyei, megrovásai, dicséretei etc. fent vannak egy jelszóval levédett oldalon, ahova a szülők be tudnak lépni és a saját gyerekük jegyeit le tudják például ellenőrizni, vagy ha valami fontosat üzen az osztályfőnök akkor azt nem az üzenőfüzetbe írja, hanem erre a bizonyos oldalra.
Az interaktív tábla előnyeinek ecsetelésébe szerintem bele se kezdek, mert olvashatatlanul hosszúra nyúlna a bejegyzés :)
Mindenképpen hasznosnak tartanám, ha a tanítás eme módja begyűrűzne az értelmükben akadályozottak iskoláiba is. Ha ebben a világban is egyre biztosabban mozognának talán könnyebben és könnyebben tudnának mozogni például a hivatalok világában: hiszen ma már nincs is olyan hely, ahol ne kéne hatszáz gomb közül választani, hogy sorszámot kapj (már a postán is). Vagy lassan azt is el tudom képzelni, hogy 10 év múlva számtalan helyen terminálok lesznek és azokon keresztül kell mindent elintézni.
Jelmondatunk a minél jobb önellátás, önkiszolgálás. Ehhez biztos, hogy hatalmas segítség lenne ez a világ.
Egy nagyon egyszerű példa jutott eszembe és ezzel most kicsit korosztályt is váltok. Azok a felnőtt értelmükben akadályozottak, akik lakóotthonokban élnek különböző szinten szorulnak rá valamilyen segítségre, de az biztos, hogy még könnyebb lenne az életük, ha egy bevásárláshoz nem feltétlenül lenne szükségük gyógypedagógusra, önkéntes segítőre, hanem teszem azt skyp-on keresztül, vagy videótelefonálással megbeszélnék, hogy ha mákos tésztát szeretne készíteni, akkor vegyen tésztát, mákot, porcukrot. És ha hazaér, akkor akár egy előre elkészített videó, vagy folyamatos webcamerás segítséggel, de azért mégis önállóan el tudja készíteni az ebédet.
Vagy amennyiben tudja használni például a google nyújtotta szolgáltatásokat: pl naptár: minden be van jelölve a fogorvostól a szülői látogatáson keresztül a TKVSZRB, vagy ORSZSZI felülvizsgálat időpontjáig.
AAK. Alternatív, augmentatív kommunikáció. Ezeket a kommunikációs eszközöket használják azok a személyek, akik kommunikációjukban súlyosan akadályozottak ill. azok a személyek, akik kommunikációjukban és mozgásukban (és/vagy értelmükben is). súlyosan akadályozottak. Az ő életükben már egy jó ideje erősen jelen vannak a sz.géphez kötött, avval kapcsolatban lévő eszközök. Természetesen kivételek vannak szép számmal. Jobb anyagi körülmények között élők, ill. a nyugati és amerikai sérültek tehetik meg inkább, hogy az elektronikus, ill. sz.gép kapcsolatos kommunikátorokat használjanak.
Egyébként valamikor a nyáron láttam egy videót egy autista lányról, akinek végül is a sz.gép adta meg a felületet a kommunikációra.
Igen, ez a jövő. Illetve már valahol a jelen is. Csak azt vedd, vegyük még számításba, hogy ennek a populációnak az anyagi lehetőségei nem mindig engedik meg a számítógépet otthonra. Már sok szegény / szegényebb (ill. tágabb kategóriába helyezve: hátrányos helyzetű) családnak van már sz.gépe, de nem minden gyereknek. Sok esetben a szülők maguk sem értenek a sz.gépekhez, nem hogy megnézze a gyerek jegyeit. Vagy nem is igazán foglalkozik a gyerekkel...
VálaszTörlésAprópó, érdekes adat, h a szülők 70%-a nem tudja, h a gyereke mit csinál, amikor gépezik.
hát igen. én is pont ezen gondolkodtam, hogy azok a családok, ahol nem megengedhető a sz.gép, vagy az igen, de a net előfizetés már nem...ott vajon ezekből a dolgokból mi fog megvalósulni..
VálaszTörlésvagy ahol nem engedik a gyereket a gép elé, akármilyen apropóból (félrenyom valamit etc.)...
Biztos, hogy azt kell kiindulási alapul venni, hogy kinek nem fog ez menni? Hogy hol nincs meg rá a lehetőség? Lehet, hogy az iskoláknak lenne módjuk olyan anyagi forrásokat igénybe venni, aminek révén az iskolában tudnának elérést biztosítani azoknak, akiknek otthon nincs erre módjuk?
VálaszTörlésAz a gond, hogy a szülők nem értenek a számítógéphez...mondja a pedagógus.
Ha a szülő mondja, hogy az a gond, hogy a pedagógusok nem értenek a számítógéphez, akkor betörik a fejünk?
Hm?
Mindenki csak akkor mondjon akármit is, ha ténylegesen tudja: akár szülő, akár pedagógus. És nem kell, hogy feltétlenül megszűnjön a papír alapú kommunikáció... Lehet ezt szép fokozatosan is. A lényegi dolgokat meg úgyis mindig személyesen tárgyalják meg a szülők és a pedagógusok.
VálaszTörlésEgyébként érdekes "példa": Okt. 8-a péntek a szociális munka napja volt. A gyakorlati helyem jelenleg egy felnőtt értelmükben akadályozottak ellátó nappali intézmény (reggel beviszik, vagy bemegy a fiatal és du. hazamegy), ami a szociális szférához tartozik ergo pénteken nem volt nyitva, mert az ott dolgozóknak ez nem munka nap, más programot szerveztek etc. Két vagy három hete ki volt függesztve az üzenőtáblára az ajtó mellé, hogy zárva lesznek, nap mint nap elhangzott, a szülőknek is legalább egyszer hallaniuk kellett (vagy olvasniuk) és még így is hárman-négyen megjelentek reggel az ajtóban... Tehát nem az a gond, hogy ki ért meg ki nem ért a sz.géphez, vagy az emailezéshez, hisz ameddig a kifüggesztett írást sem olvassák el...