2010. szeptember 29., szerda

Fáradt, fáradtabb, legfáradtabb....
Én naiv  fél háromkor még azt gondoltam, hogy majd ma este is tágítom az agyam és magasröptű bejegyzést (eket) írok... hát nem így lesz...
A délutáni kézművesség óra, ami általában pihentető, ma valahogy nem volt az, és 7kor mikor hazaértem már csak arra volt erőm, hogy megkeressem a kádat, a vacsorát, majd a tv-t némi dr. house adagért... (azt hiszem nem szeretnék kórházat vezetni... szegény dr cuddy).
Szóval semmi magasröptűség. Mit magasröptűség, még alacsonyröptűség sincs, hisz egyenesen fizikai fájdalmat okoz a gondolat, hogy még le kell mennem fogat mosni, ill. Tominak (a férjem - a szerk. :D) éjszakára kaját csinálni (megjegy:: fuvarozás, mely hajnali fél egykor indul... inkább ne akarjátok tudni).
A mai órához csak annyit: Anita: rég tanultam ennyi hasznos és valóban hasznos információt! És még mielőtt bárki is azt állítaná, hogy a jó jegy érdekében írok mindig ilyen szépeket és jókat le kell, hogy lombozzam a bárkiket: nem így van, csak egyszerűen nem tudom az ellenkezőjét állítani :)

Legyen már péntek délután.. legyek már túl a foglalkozás-tartáson, és legyek már útban anyósékhoz... úgy szeretnék már menni....

És akkor álljon itt egy szám az örökifjú és mindig dögös (nem nem a bay city rollerstől bár az a szám tényleg nagyon jó, amely e mondat után az Igazából szerelem c. filmben felcsendül) Iron Maiden-től! Remélem fiúk egyszer látlak és hallak titeket élőben! Jó éjt és szép álmokat!

http://www.youtube.com/watch?v=WAxLR2_wSsc

2010. szeptember 28., kedd

download generation

Egy kis AAK, egy kis férjjel való lét és egy kis filmnézés után elolvastam a Bessenyei István: Tanítás és tanulás az információs társadalomban c. cikkét. És ha már az előző bejegyzést is a cikk szerzőjével kezdtem, hagy tegyem meg most is: ez a cikk is tetszett, érdekes volt, új információkat közölt számomra, de sokkal bonyolultabb volt, sokkal jobban kellett koncentrálnom, hogy megértsem. Sok idegen szót, szakszót használt a szerző, ami természetesen nem baj, de tény, hogy jobban oda is kell figyelni olvasás közben, esetleg egy-egy mondatnak többször is neki kell futni.
Nagyon tetszett az Ivan Illich (akinek nevéről rögtön Ivan Iljicsre asszociáltam :D )gondolata a tanulási folyamat véletlenszerűségéről. Úgy gondolom, hogy az esetek jelentős részében tényleg véletlenül tanulunk, nem is gondolnánk, hogy tanulunk és mégis. De mindezek mellett nagyon sok minden van, amit tudatosan és jelentős energiabefektetéssel tanulunk meg. Egy olyan húg mellett nőttem fel, aki a reál tárgyakon kívül mindent a hagyományos értelemben vett magolással tanult meg (és tény rengeteg mindent sokáig másképp nem is lehetett - persze ez azért nem egészen van így és az előző cikk óta tudjuk, hogy minden tantárgyra, témára ill. azok megtanulására ki lehet találni valamilyen alternatív formát).
Ebből a cikkből végre teljesen tiszta képet kaptam a web 1.0, eLearning 1.0 és ezek második verzióiról.

2. Mi a különbség a web1.0 és a web2.0 működési módja között?
Míg a web1.0 inkább a tanulást elősegítő, ahhoz szervesen kapcsolódó dolgok tárolását, adatbázisát teszi, tette lehetővé, addig a web2.0 interaktívvá tette ezeket a tárolt dolgokat. Minden felhasználó egyidejűleg szolgáltató is, illetve azzá válhat.

Nagyon tetszett ill. teljesen magamra és a kortársaimra illőnek éreztem a Jukes-Dosaj-féle "táblázatot", ami összehasonlítja a digitális bennszülötteket a digitális bevándorló tanárokkal. A leginkább ez tetszett:
"Legszívesebben „éppen időben” (just-in-time), vagyis az utolsó pillanatban tanulnak." Lelki szemeim előtt megjelent a vizsgaidőszak :D.
A hálózatelméletes rész első három bekezdése után már majdnem azt mondtam, hogy akkor én most itt feladom, majd holnap reggel, mert ehhez már kevés az agyam, de láss csodát, pont utána érkeztünk el a példán keresztüli bemutatáshoz és ha nem egy csettintésre, de mondjuk 5 csettintés múlva tisztázódott is a kép.

3. Miért erősebbek azok a hálózatok, amelyekben sok gyenge kapcsolat van?
Mert a gyenge kapcsolatok stabilizálják a hálózatot. Ugyanis még ha a tanár (vagy professzor, ahogy a cikkben fogalmaznak) valamilyen úton módon kiesik, pedig ő az erős kapcsolat a rendszerben, a sok gyenge, vagy gyengébb kapcsolat még is ki tudja váltani. Tehát, ha a diákok közt gyenge kapcsolatot feltételezünk (és mondjuk ez így is van), de a diákoknak saját kis tudásbázisuk van mondjuk elektronikus formában és egymáséit szabadon el tudják érni, akkor van honnan tanulni még akkor is, ha éppen aktuálisan nincs vezető személy.

Az információs kor tanuláselmélete a konnektivizmus mint ahogy ezt a cikkből megtudtam. A konnektivizmus nem más, mint: "A konnektivizmus a tanulást olyan folyamatnak fogja fel, amelyben az informális, hálózatba szervezett, elektronikus eszközökkel támogatott információ-csere mind nagyobb szerepet kap."

5. Sorolja fel, hogy a konnektivizmus elmélete mit mond a tanulásról!
- a tanulás folyamatos, élethosszig tartó
- más folyamatokba beágyazott
- egyén tudása + többiek tudása = tudásvagyon -> tudásforrás
- aktív tudásalkotás

Azt hiszem, hogy ennyi okoskodás mára bőven sok volt :) De legalább nyugtával dicsérem a napot, és csináltam valami hasznosat :)

Addig is hallgassátok ezt :)

digital natives

Sikerült elolvasnom az első cikket, ami felkerült az elearningre.

Rögtön az volt az első gondolatom, hogy ez a pasi tud írni. Vicces, szellemes volt a cikk, remek példákkal. Magyarul: eladta nekem, amit akart. Mindemellett lekötötte a figyelmemet és felkeltette az érdeklődésemet még jobban a téma iránt. Ékes bizonyítéka ennek, hogy rögtön fel is kerestem a saját honlapját :)  
http://www.marcprensky.com/writing/default.asp
Olvasván a cikket szomorúan vettem tudomásul, hogy rögtön az első adatok között, hogy az olvasással töltött órák száma milyen alacsony (nem mintha ezt valahol már ne sejtettem volna). Viszont belegondoltam az én elmúlt 22 évembe és arra jutottam, hogy én minimum 15-20 ezer órát töltöttem olvasással :D (elég csak megkérdezni az általános és középiskolás osztálytársakat: ha mentánál nem volt véletlenül könyv, rögtön jött a kérdés: csak nem beteg? ). Tény, hogy nálam a TV-sel töltött órák száma is magas lenne, ha ide számítjuk a mániákus filmgyűjtési szenvedélyemet. :)
Tetszett a digitális bevándorlók akcentusa kifejezés. Rögtön eszembe jutott a 78 éves nagymamám. A vizsgaidőszakban általában vele szoktam tanulni, neki mondom fel az anyagot és nemegyszer ott van velünk valamelyik laptop is az aktuális diasor miatt. A napokban ki kellett nyomtatnom neki egy beszédet (sajnos nehezen jár és nem tudott elmenni a fogalmamsincshányadik - talán 60? - érettségi találkozójára, ahol ez a beszéd elhangzott). Kinyomtattam és levittem neki a szobájába. Körülbelül egy fél nappal később szólt, hogy köszöni szépen, de ezt valahogy vissza is kell juttatni a Palinak, aki küldte. Hát több, mint negyed órámba telt elmagyarázni, hogy a beszéd elektronikus levél formájában érkezett és nincs szükség a visszajuttatására, minthogy bármikor bármennyi másolatot lehet róla készíteni. Ha az említett példát kicsit kibővítem azzal, hogy a beszéd eredetileg anyukám email címére érkezett, aki ott már tart a digitális bevándorlók nyelvtanulásában, hogy megtudja nézni az emailjeit, írni is tud emailt, de itt meg is áll a tudomány (fájlt csatolni? nyomtatni? google?...), akkor rögtön három generáció akcentusát meg tudjuk figyelni: 1. nagymamám - mondhatjuk, hogy mindössze egy-egy szót ismer ebből  a nyelvből   2. anyukám - mondhatjuk, hogy lassan tehet egy alapfokú nyelvvizsgát  3. én - mondhatni, hogy nem bevándorló, hanem bennszülött vagyok. 
A tanulás közbeni zenehallgatás szintén érdekes egy dolog. Nálunk is fenn állt sokáig az értetlenkedés a szüleim részéről, hogy hogy vagyok képes fülhallgatóval a fülemben egy-egy magyar vagy akármilyen dolgozatra tanulni. Úgy, hogy a zene ebben az esetben háttérzajként funkcionál. Vagy talán nem is háttérzajként, hanem kikapcsolja az agyamat annyira, hogy az adott tanulnivalóra tudjak koncentrálni. Tény, hogy ilyen szituációkban kivétel nélkül angolul éneklő együtteseket hallgatok (számomra a tanuláshoz teljesen jó Enya, Dire Straits, a különböző filmzenék etc.) :)
Rugalmas-rugalmatlan bevándorlók: hála!! A szüleimről maximálisan elmondható, hogy rugalmas bevándorlók :) De még anyósom és apósom is, akik kb 10 évvel idősebbek, mint az én szüleim.
Tetszett a cikk szerzőjének elgondolása arról, hogy a tanulnivalókat számítógépes játékok formájában lehetne tanítani. Természetesen rengeteg kérdés és etikai megfontolás vetődik fel, de okosan, jól átgondolva, igényesen kivitelezve na és persze jó marketinggel biztos, hogy eladható termék lenne. Én ugyan soha nem voltam  egy nagy számítógépes játékfan. Nem szerettem igazán a szerepjátékokat (a Crock c. játékot végigcsináltam egyszer), a stratégiai játékok nem kötnek le igazán. Legjobban Need for speed-ni szerettem, amíg még működött a kormányunk. De számomra az örök kedvenc a pasziánsz, admirális, fekete özvegy és a mahjong (a pasziánsz rekordomat 2007-ben állítottam fel és azóta nem sikerült megdöntenem: több mint 18000pont lett a végeredmény... a pontos adat sajnos a másik gépben van... :( ). Biztos, hogy a tananyagokat is különféle játékok formájában fel lehetne dolgozni, úgy, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót.
A tanár pedig tényleg ne legyen lusta, vagy vaskalapos, mert azzal csak azt fogja elérni, hogy lázadni fog ellene a rengeteg tanítvány. Mindenre van megoldás csak meg kell találni.Kreativitás!

lassuljunk, hallgatnivaló:
http://www.youtube.com/watch?v=zbQZkqzh9p8

és egy kis vidám :)
http://www.youtube.com/watch?v=Lt2x9RjJuLM

én is szeretnék itt lakni :)

2010. szeptember 20., hétfő

másodjára

Na immáron túl a hétvégén :)
Az első IKT-s órára rátérve, visszatérve: nekem tetszett és felkeltette az érdeklődésemet. Ugyan elsőre kicsit ijesztő volt a sok feladat, de átgondolván, hogy máshogy tudnánk megtanulni ezeket a dolgokat, ha nem gyakorlat útján. Időközben még az interjúhoz is sikerült embert találnom - már azt is várom nagyon. :)
Sikerült a hangolásképpen feltett videót is megnézni. A számadatok elég megdöbbentőek... de az a vicc, ha mondjuk a napi számítógép előtt töltött perceket, órákat összeadom az átlag napi három óra még nekem is kijön...
Mikor felvettek anyám első mondata az volt az etr láttán: " Én meghalnék, ha most kéne egyetemre járnom!" Anyukám 22 éve végezte el a Zeneakadémiát. Körülbelül egy éve tanult meg smst írni, de a telefonja telefonkönyvét a mai napig nem használja. Inkább bepötyögi a noteszéből a számokat. Emailt egy fél éve ír napi rendszerességgel, de ha a közelben vagyok és az email 3 mondatnál hosszabb tuti, hogy megkér írjam meg. Ezeken a területeken nagy a szakadék...

hallgatnivaló: 
http://www.youtube.com/watch?v=70GHlZ9uWJ4

u.i.: Balázs: Korda - Edguy párhuzam elég meredek volt.... én tomboltam a fezen fesztiválon az edguyra... másnap nem volt hangom... :D

2010. szeptember 16., csütörtök

vigyázz, kész, start

ezennel felavatom a blogot, mely elsősorban iskolai célokra készült, de ez nem gátol meg abban, hogy személyes, kedves és vicces is legyen egyben :)
azt hiszem, hogy egy négyelőadásos nap után így 21:18-kor sok értelmes dolgot nem tudnék írni, így majd később jelentkezem.. :)

addig is egy kis hallgatnivaló :)
http://www.youtube.com/watch?v=2ofmNUxwK0Q&feature=related