2010. október 6., szerda

house

Emberek! A Dr. House kötelező! Mindenkinek! :D
Lássatok csodát milyen volt a mai rész főszereplője? Tulajdonképpen blogfüggő. Egy olyan egészséges (persze idézőjel, hisz egészségesen nem nagyon kerülhet kapcsolatba a mi hőn szeretett bunkó doktorunkkal) 25 és 35 közötti amerikai nő, aki minden gondolatát, ha nem is azonnal, de majdnem azonnal postolja, kiküldi a világba. A férje nem igazán érti mindezt miért és, hogy miért nem inkább vele (vagy úgyis fogalmazhatnánk, hogy csak vele) osztja meg. Miért kell minden egyes történésről az egész világnak tudnia, hisz a felesége nem is ismeri ezeket az embereket. Mire a felesége azt mondja, hogy ismeri ezeket az embereket, olvassa őket (mármint a blogjukat). Ez számomra azért még mindig egy elég vitatható dolog, mert 13-mal (House teamjének jelenlegi női tagja) értek egyet, hogy azért a face to face még mindig más, mint a puszta virtuális ismeretség.
A férj válasza arra az állításra, hogy "de hisz kezdetben nem zavart" az volt, hogy nem is kötötte le ennyire a feleségét, ill. nem arról szólt, amiről ma: az olvasók számáról, kvázi az ismertségről. A férj úgy fogalmaz, hogy a felesége mintha már csak azért blogolna, azért írna, mert evvel szórakoztatja a "közönségét".
Ez utóbbiról rögtön eszembe jutott, hogy nem is olyan régen (talán a nyár elején vagy tavasszal) valamelyik vastag és drágább női magazinban volt egy cikk olyan tulajdonképpen hétköznapi emberekről, akik a blogjuk révén váltak híressé, esetleg ennek révén tettek szert extra jövedelemre (nem feltétlenül a látogatók számából következő hirdetésekre gondolok). Ilyen pl az az ázsiai lány, akinek divatközpontú blogját nem egy neves divattervező ház követi. Annyit kell tudni a lányról, hogy az utca emberének ruháit, viseletét veszi általában górcső alá és kritizálja, mond róla véleményt. De szerepelt ebben az összeállításban egy magyar hölgy is, aki szintén a divatról vezet blogot. Egy másik "irány": a gasztroblogokból megíródott könyvek - nem vagyok benne biztos, hogy a következő kifejezéssel mennyire vagyok pontos vagy sem - féltucatjai, tucatjai.
Ezek a blogok, illetve bloggerek szintén egy idő után híressé váltak és ez talán (vagy szinte biztos) hatással volt mind a témáikra, mind a stílusukra (nem feltétlenül gyökeres változásokra gondolok).

Úgy tűnik, hogy sikerült belépnem a grou.ps-be, de egyelőre Zeuszt látom magam előtt és nagyon nem sikerül tovább mennem, csak úgy, ha én akarom egy saját virtuális teret létrehozni, de mint tudjuk nem ezt szeretnék...
Ha segítségért kiáltanék, légyszi mentsetek meg :D

Egy kis hallgatnivaló, tetszeni fog mindenkinek :)
http://www.youtube.com/watch?v=5cZJnzZaM8Q&feature=related

2 megjegyzés:

  1. Jeeeah, Helloween. :D

    Nos, igen, a net tagadhatatlanul és kétségkívül beszippant. Nehéz néha ellenállni. A barátkozás is fura. Akikkel tényleg találkozom, sokszor köszönünk el úgy, h "szia, akkor este találkozunk" (nyilván virtuálisan). Volt, akit előbb ismertem meg virtuálisan, aztán csak személyesen. Érdekesség, h az első virtuális beszélgetés sem időpontilag, sem tartalmilag nem maradt meg, ill. nagyon csekély benyomással. A személyesség azért csak nagyobb nyomot hagy. Ez persze lehet hátrány is, pl. egy stigmatizált egyénnek...

    VálaszTörlés
  2. beszippant az kétségtelen. azt veszem észre,hogy pl amikor tartok hazafelé mondjuk a suliból azon jár az agyam,hogy miket is akarok megnézni a neten, mit kell megkeresnem, vagy minek akarok utána olvasni, ja ne felejtsek el ennek és ennek és ennek emailt írni...és egyszer csak észreveszem, hogy 23h múlt és még mindig nem az ágyamban olvasok, hanem a gép előtt ülök...:( :)

    eltudod egyébként küldeni annak az e-könyv olvasónak a linkjét, amiről három hete (tudom, nem most :D ) beszéltél...?

    VálaszTörlés