download generation

Egy kis AAK, egy kis férjjel való lét és egy kis filmnézés után elolvastam a Bessenyei István: Tanítás és tanulás az információs társadalomban c. cikkét. És ha már az előző bejegyzést is a cikk szerzőjével kezdtem, hagy tegyem meg most is: ez a cikk is tetszett, érdekes volt, új információkat közölt számomra, de sokkal bonyolultabb volt, sokkal jobban kellett koncentrálnom, hogy megértsem. Sok idegen szót, szakszót használt a szerző, ami természetesen nem baj, de tény, hogy jobban oda is kell figyelni olvasás közben, esetleg egy-egy mondatnak többször is neki kell futni.
Nagyon tetszett az Ivan Illich (akinek nevéről rögtön Ivan Iljicsre asszociáltam :D )gondolata a tanulási folyamat véletlenszerűségéről. Úgy gondolom, hogy az esetek jelentős részében tényleg véletlenül tanulunk, nem is gondolnánk, hogy tanulunk és mégis. De mindezek mellett nagyon sok minden van, amit tudatosan és jelentős energiabefektetéssel tanulunk meg. Egy olyan húg mellett nőttem fel, aki a reál tárgyakon kívül mindent a hagyományos értelemben vett magolással tanult meg (és tény rengeteg mindent sokáig másképp nem is lehetett - persze ez azért nem egészen van így és az előző cikk óta tudjuk, hogy minden tantárgyra, témára ill. azok megtanulására ki lehet találni valamilyen alternatív formát).
Ebből a cikkből végre teljesen tiszta képet kaptam a web 1.0, eLearning 1.0 és ezek második verzióiról.

2. Mi a különbség a web1.0 és a web2.0 működési módja között?
Míg a web1.0 inkább a tanulást elősegítő, ahhoz szervesen kapcsolódó dolgok tárolását, adatbázisát teszi, tette lehetővé, addig a web2.0 interaktívvá tette ezeket a tárolt dolgokat. Minden felhasználó egyidejűleg szolgáltató is, illetve azzá válhat.

Nagyon tetszett ill. teljesen magamra és a kortársaimra illőnek éreztem a Jukes-Dosaj-féle "táblázatot", ami összehasonlítja a digitális bennszülötteket a digitális bevándorló tanárokkal. A leginkább ez tetszett:
"Legszívesebben „éppen időben” (just-in-time), vagyis az utolsó pillanatban tanulnak." Lelki szemeim előtt megjelent a vizsgaidőszak :D.
A hálózatelméletes rész első három bekezdése után már majdnem azt mondtam, hogy akkor én most itt feladom, majd holnap reggel, mert ehhez már kevés az agyam, de láss csodát, pont utána érkeztünk el a példán keresztüli bemutatáshoz és ha nem egy csettintésre, de mondjuk 5 csettintés múlva tisztázódott is a kép.

3. Miért erősebbek azok a hálózatok, amelyekben sok gyenge kapcsolat van?
Mert a gyenge kapcsolatok stabilizálják a hálózatot. Ugyanis még ha a tanár (vagy professzor, ahogy a cikkben fogalmaznak) valamilyen úton módon kiesik, pedig ő az erős kapcsolat a rendszerben, a sok gyenge, vagy gyengébb kapcsolat még is ki tudja váltani. Tehát, ha a diákok közt gyenge kapcsolatot feltételezünk (és mondjuk ez így is van), de a diákoknak saját kis tudásbázisuk van mondjuk elektronikus formában és egymáséit szabadon el tudják érni, akkor van honnan tanulni még akkor is, ha éppen aktuálisan nincs vezető személy.

Az információs kor tanuláselmélete a konnektivizmus mint ahogy ezt a cikkből megtudtam. A konnektivizmus nem más, mint: "A konnektivizmus a tanulást olyan folyamatnak fogja fel, amelyben az informális, hálózatba szervezett, elektronikus eszközökkel támogatott információ-csere mind nagyobb szerepet kap."

5. Sorolja fel, hogy a konnektivizmus elmélete mit mond a tanulásról!
- a tanulás folyamatos, élethosszig tartó
- más folyamatokba beágyazott
- egyén tudása + többiek tudása = tudásvagyon -> tudásforrás
- aktív tudásalkotás

Azt hiszem, hogy ennyi okoskodás mára bőven sok volt :) De legalább nyugtával dicsérem a napot, és csináltam valami hasznosat :)

Addig is hallgassátok ezt :)